Annyiszor hallottuk már életünkben, hogy ki kell jönni abból a bizonyos dobozból. Az „out of box” kifejezést egy idő után már mindenre rásütötték és lassan ott tartunk, hogy bár az üzletben már szállóigévé vált, de valódi jelentéssel nem sokak számára bír. Hiszen mindig, mindenkit biztatnak a cégeknél a teljesen más dimenziójú gondolkodásra, aztán ha valóban megteszi, nem igazán talál követőre. Így hát igen sokan gondolják, hogy amúgy ők „out of box” módon gondolkodnak és dolgoznak. Pedig, ha valamikor, akkor most valóban szükség lenne az igazi megközelítést alkalmazni!
Álmodozók és józanok
Amikor átalakulásról beszélünk, főként stratégiai témákban, akkor három módszertani irányt különböztethetünk meg. Az egyik azt mondja, hogy engedjük teljesen szabadjára gondolkodásunkat és ne foglalkozzunk azzal, hogy jelenleg milyen korlátjaink, adottságaink vannak. Szárnyaljon a fantázia. A másik azt tanítja, hogy elsőként rögzíteni kell az adottságokat és korlátokat, majd utána lehet egyáltalán gondolkodni az új irányokon. A harmadik pedig ezt a kettőt ötvözi különböző arányban. Nincs is ezzel semmi baj, hiszen vannak nagyon innovatív és nagyon konzervatív cégek, és persze vannak olyanok is, akik a két végpont között helyezkednek el. Az álmodozók nagyon büszkék arra, hogy vadonatúj irányokat tudnak megfogalmazni és nem igazán foglalkoznak azok kivitelezhetőségével. A józanok pedig rendkívül büszkék arra, hogy reálisan képesek gondolkozni és nem kergetnek hiú ábrándokat. A két tábor nem is igazán akar közeledni egymáshoz, aminek fő oka, hogy mindkettő elégedett a saját maga által képviselt iránnyal. Ez alapvetően rendben is van így. Mindaddig, amíg nem érkezik az életünkbe egy olyan jelentős változás, mint a jelenleg is hatását éreztető vírushelyzet. Az ilyen válságok adják fel a leckét, hogy újra gondoljuk tevékenységünket. Sőt, hogy érdemben átgondoljuk: valóban jó-e még mindig az az irány, amit alapvetően képviselünk. Na, talán ez a legnehezebb része a stratégiaváltásnak. Hiszen ott vannak a több éves, esetleg évtizedes adottságok, szokások, és amikor változásról beszélünk, nyilván ahhoz viszonyítva van szükségünk elmozdulásra, hogy alapvetően honnak indultunk. Vagyis, amikor egy álmodozóról beszélünk, annak teljesen mást jelent az „out of box”, mint a józanoknak. Akkor most mit is kell tennünk? Először is meg kell határoznunk, hogy melyik táborba tartozunk. Ilyenkor következik az, hogy mindenki a két végpont közé próbálja beilleszteni magát. Hiszen az új kényelmesebb, modernebb, és hát nem kell szembesülni azzal, hogy valójában nem igazán tudjuk kivitelezni az álmainkat, mindig elbukunk a megvalósítás során, és még ha segítségként szakembereket is gyűjtünk magunk köré, a legtöbb esetben olyanokat választunk erre a célra, akik minimum megértenek, de inkább követnek minket. Semmiképp sem olyat hozunk be a közvetlen döntéshozó körünkbe, aki folyamatosan ellent mond, vagy kontrasztot mutat, hiszen az olyan fárasztó. Ha pedig józanok vagyunk, kinek is hiányzik egy állandóan változtatni akaró, a jelent nem becsülő ember a döntéshozásban? Így hát az álmodozó egy józanabb álmodozót, a józan pedig egy álmodozóbb józant választ maga mellé, maga köré. És ezzel már a két végpont közöttinek érzi és gondolja magát. Pedig nem sok minden változott. És ezért most komoly árat kell fizetni 2021-ben. Tehát amikor arra figyelmeztetik az elsőszámú döntéshozókat, hogy válasszanak a három kategória közül, akkor igazából azt mondják, hogy a kettő végpont közül kell megjelölni, melyikhez áll közelebb. Ha ez megtörtént, akkor már fél sikerről beszélhetünk, mert ennek fényében neki lehet látni a stratégia átalakításának és valóban lehet az „out of box” esetében nem csupán elméletről, hanem konkrét gyakorlatról és megoldásokról beszélni.