A 2008-as válság komoly hátrányba lökte az 1985-1996 között született The Ambitionists generáció menedzsereit. A világmegváltó hangulattal és akarattal pályát kezdő üzletember palánták egy recesszió közepén találták magukat, ahol nem sokan voltak kíváncsiak a gyakorlat nélküli lexikális tudásra. Ehhez ráadásul egy sokszor kezelhetetlen viselkedés, a valóságtól sokszor elszállt elvárásrendszer is tartozott, amit végképp nem sokan toleráltak egy nagy gazdasági válságban. Sokan nem tudták eldönteni, hogy ennek a generációnak most aztán valóban a lehetetlennel kell szembenézni – hiszen a nagy nehezen felépített karrierjükre most jön egy még nagyobb válság -, vagy pontosan ez a válság mutatja meg igazi értéküket.
Válság előtt
A világot ide nekem azonnal! Mert megérdemlem! Nagyjából ez lehetne ennek a generációnak a jelmondata. Ebben a közegben nőttek fel. Ők már nem csak ízlelgették a globalizációt, a social mediat, a nemzetközi hangulatot és jelenlétet, hanem a technológiai fejlődésnek köszönhetően mindez sajátjuk volt. Sokuknak adott volt a lehetőség, főként a szórakoztatóipar terén, hogy azonnal sztárok legyenek. A social media lehetővé tette számukra, hogy átlagos emberből pillanatok alatt dollármilliókat kereső celebekké váljanak. És hát ez lett a standard. Óriási csata, hatalmas tülekedés, és hát a végén csak a legjobbak győzhetnek. Ezzel az attitűddel érkeztek a nagybetűs életbe. Látták az idősebb generációk gyengeségeit, és valóban rendelkeztek olyan képességekkel, melyekkel a siker egyértelműen borítékolva volt számukra. De valahogy úgy végezték általában, mint azok a bizonyos nagy tehetségek, akik mindig csak tehetségek maradnak, de sosem lesz belőlük igazi sztár. Legalábbis e generáció többsége valóban csak átlagszerepre rendeltetett. Nincs ebben semmi rossz, minden generációnál így van ez. Vannak az igazán tehetségesek, akik sokra viszik, és vannak az átlagosak, akik pedig szép életet tudnak élni, elégedetten élik mindennapjaikat. Igen ám, csak ennek a generációnak ez nem volt opció. Nem volt arról szó, hogy lehetnek átlagosak is. És ha nem lett belőlük sztár, akkor általában kezelhetetlenné váltak. Ez a generáció maradt legtovább otthon a szüleiknél. Erre a generációra volt jellemző leginkább, hogy folyamatos támogatásra rendezkednek be otthonról. Itt volt komoly kihívás a munka iránt érzett kötelesség, és sorolhatnám még azokat az extra elemeket, melyek komoly fejfájást okoztak és mai napig okoznak a munkáltatói oldalnak. Erre a generációra volt jellemző az „indítsunk start-up-ot és exit-eljünk nagy pénzért gyorsan” elmélet is, melybe a legtöbben szintén belebuktak. Így hát a válság előtt két táborra bomlott a The Ambitionists generáció: az egyik, sokkal kisebb hányada a menedzsereknek valóban nagyon szép karriert futott be, és valóban saját körülményeihez képest sztárrá vált az üzleti életben. Általános jellemzőjük, hogy mivel ez a generáció erősen Ruler vonású, azok tudtak igazán érvényesülni, akik a generációs iránnyal ellentétesen, komoly mértékben hordoznak Supporter – a pszichológiai kör Ruler-rel ellentétes pólusa – személyiségfaktort is. Ez ugyanis adott türelmet, megbízhatóságot nekik és elvett az egoizmusból, ami ennek a generációnak óriási problémája. A másik csoport pedig hirtelen fellángolás után elindult egy gyors karrierpályán, majd belebukott. Volt, aki másik országban is megpróbálta, ami otthon nem sikerült, de ha őszintén belenéznek a tükörbe, ott sem igazán jött össze az „álom”. Őket, elsősorban elviselhetetlen magatartásuk és fellépésük miatt egyre messzebb löki terveiktől az üzleti élet.
Válság után
Bár sokszor kezelhetetlenek, abszolút nem lojálisak, viszont a cégek megtanulták elfogadni őket és elnézni ezeket a nem szimpatikus tulajdonságokat. Tették azért, mert munkaerőhiányban a munkáltatók nem tudnak válogatni. Tették azért is, mert valóban olyan képességekkel rendelkeznek, amire egy adott vállalkozásnak minimum rövidtávon szüksége volt. Tehát 2020 előtt kialakult egy tűrhető együttélés a The Ambitionists generáció azon szülötteivel is, akik amúgy átlagos képességekkel, de ahhoz képest átlagon felüli elvárásokkal rendelkeznek. És hát a generáció okosabb, szimpatikusabb része komoly pozíciókat foglalt magának az üzleti életben, és a 2020-ban indult folyamatokban nélkülözhetetlenekké váltak. A válság első hatása az volt, hogy tömegekben kezdték kirúgni e generáció menedzsereit, ahogy az első hatások elindultak a COVID-19 következményeként. Hatalmas pofont kaptak az utóbbi években, a nehezen felépített önbizalmukat rendesen megütötte a tavalyi év. De sajnos a generációs hatások már csak ilyenek, és nagyon nehezen változnak. Azt lehet látni, hogy ha az egójukat, az elvárásaikat nem tudják a többi generáció által elfogadható szintre hozni, akkor ez a válság most valóban elvégzi a 2008-ban elkezdett romboló hatását, és e generáció nagy része kudarcra lesz ítélve. Már csak azért is, mert nyomukban jár a dolgozni jobban akaró, sokkal inkább szerethető következő generáció, és az idősebb generáció nem sokat gondolkodik majd a cserén. Viszont akik időben ébrednek és tudnak változni, generációs hatásaikat intelligenciával tudják egyensúlyozni, azok számára új világ kezdődik. Az biztos, hogy a legnagyobb kérdőjel ezzel a generációval kapcsolatosan van az üzletemberek fejében a jövőjüket, alkalmasságukat és „használhatóságukat” illetően.
Előző rész
A Covid-19 hatása a különböző generációkra – 4. epizód: The Diplomats