Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Daenerys esete a jókkal és a gonoszokkal – Az emberek változása a vírusválság hatására (1. epizód)

Emlékezetes pillanat a televíziózás történetében, amikor a Game of Thrones egyik főszereplője, a Daenerys Targaryan sárkánykirálynőt alakító Emilia Clarke egy riporter kérdéseire válaszolva elmondta, hogy élete egyik legnagyobb élménye volt, amikor egy alkalommal Beyonce odalépett hozzá és dicsérte őt, hogy milyen fontos szerepet játszik, és főleg ahogy alakítja a figurát a sorozatban a nők számára, hiszen a női vezetőknek még mindig meg kell küzdeni az elismerésért a világban. Mindez az utolsó évad képernyőre kerülése előtt történt, amikor persze Emilia már pontosan tudta, hogy a jószívű „láncok leverője” a leggonoszabb főszereplővé változik át. De ezt az információt nem mondhatta el még senkinek. A riporternek mosolyogva emlékezett vissza – a hatalmas megtiszteltetés mellett, amit akkor érzett -, hogy a beszélgetés alatt egyetlen gondolat járt a fejében: kérlek, ne utálj meg az utolsó évad megnézését követően. Sokan ezt nevezik a filmezés történetének leghatásosabb jóból gonoszba történő átfordulásának. Mondhatnánk erre, hogy mindez csak a filmek világa, de a pandémia pontosan rámutatott arra, hogy egyszerű emberekkel, menedzserekkel is történhetnek ilyen mértékű és irányú változások. Sokan kimutatták a foguk fehérjét 2021-ben, és sok meglepetés várhat még ránk 2022-ben!

Jót tenni nemes dolog

Érdekes, hogy mennyire szeretünk kategorizálni, mint ahogy az is, mennyire akarunk hinni abban, amit mások mondanak nekünk. Nagyon kevés ember ítél, alkot véleményt a valódi cselekedetek alapján, és ezért igen sokan fizethetnek meg keményen az életben. Az üzleti életben talán még inkább igaz ez a megállapítás, hiszen rengetegen játszanak szerepet a siker vagy épp a pénz okán. És hát azzal mindenki tisztában van, hogy ilyen-olyan szerepeket eljátszani sokkal könnyebb akkor, amikor nagyjából minden megy a maga útján, nincsen extra stressz az életünkben. Ilyenkor sokkal inkább tudjuk mozgósítani az energiáinkat arra, hogy bizonyos célok érdekében felvegyünk különböző pózokat. Ez egyaránt igaz a cégekre, egy egyszerű munkavállalóra, vagy épp egy hatalmas üzletet irányító menedzserre is. Mindenhol megfigyelhető a jelenség, ahol emberek találhatók. És nincs is ezzel semmi baj. A kérdés mindig az, hogy ebből az egész szerepjátékból mi marad meg akkor, ha helyzet van. Amikor nem ülhetünk kényelmesen a székünkben, amikor valóban komoly döntéseket kell hoznunk. Vannak cégek, akik jótékonykodnak. Vannak emberek, akik mindig segítenek másokon. Vannak főnökök, akik mindig odafigyelnek a beosztottjaikra. Ráadásul a különböző személyiséget vagy viselkedést beazonosító rendszerek még kategorizálják is az embereket ezen szempontok alapján, és egy-egy félresikerült értékelés még meg is nyugtat bennünket, és valóban elhiszünk olyan dolgokat is magunkról, amik amúgy nem igazak. Valóban azért jótékonykodik minden cég, mert ennyire törődik a világgal, vagy esetleg vannak üzleti érdekek is e mögött? Valóban azért segítenek emberek másokon, mert annyira foglalkoznak embertársaikkal, vagy esetleg önző szempontok motiválják őket? Valóban azért jófej a főnök, mert annyira kedvel minket, vagy csak azért, mert tőlünk függ a saját bónusza? Ezeket a kérdéseket nem tesszük fel akkor, amikor béke van körülöttünk, hiszen végül is kit érdekel. A jótékonyság jó dolog, és mindig jól jön az adomány a rászorulóknak, a segítség mindig nemes dolog, és ki ne szeretné a jófej főnököt, bármi is a célja ezzel.

Színleljünk vagy ne?

Sokszor azon tűnődöm, mennyi olyan történet kerül elő, amikor ugyanezek a dolgok megtörténnek, de senki nem észleli azokat. Hány olyan cég, ember vagy főnök van, aki ezeket „titokban” műveli, és nem veri nagydobra a tetteket. Hány alkalommal fordult elő már csak velem is, hogy egy amúgy mogorva főnökről utólag tudtam meg, hogy amíg engem szemtől szembe leteremtett, amúgy keményen lépett fel a hátam mögött az én érdekemben. Ez is jó dolog, hiszen az ember mindig szereti a pozitív meglepetéseket. Ahogy a világban egyre inkább terjed a social media és a technológia is halad előre, ezzel párhuzamosan változik az új generációk gondolkodása a „látható” és a „láthatatlan” megítélésével kapcsolatban. Az a nemzedék, amely már a social media árnyékában nevelkedett pontosan tudja, hogy nem szabad hinni a szemünknek. De ugyanakkor szintén érdekes, hogy pont ők azok, akik ennek ellenére meg akarják tartani a hamis dolgokat az életükben még akkor is, ha már egyértelműen kiderült a valóság. Nagy harc dúl az emberekben a témával kapcsolatban, hogy akkor most melyik irány is jó? Legyünk mindig kíméletlenül önmagunk? Vagy teljesen őszinték még akkor is, ha ezzel megbántunk embereket? Vállalja fel egy cég, hogy a tulajdonosi köre kapzsi, és a látszatra nem adva egyszerűen felejtse el a mindenkit megtévesztő adakozást? Vagy az a főnök, aki saját prémiuma okán vigyorog, hagyjon fel vele és álljon ki a csapat elé, hogy amúgy nem érdekli, mi történik az emberekkel addig, amíg hozzák azt az eredményt, ami után ő maga megkapja a pénzét? Ha valaki felteszi ezeket a kérdéseket mondjuk 2019-ben, akkor nagyon el kellett volna gondolkoznunk a válaszokon, és bár nincs hivatalos kutatás a kezemben, de eddigi élettapasztalatom okán azt kell mondjam, hogy bizony akár 80-90%-ban is a színlelés mellett döntöttek volna az általam ismert emberek. És nem hinném, hogy az átlagosnál sokkal rosszabb közegben élek, egyszerűen csak ilyen az emberi természet. Mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy ezekre a kérdésekre a legtöbb ember vagy nem válaszolt volna, vagy kitérő választ ad, mondván nem releváns az életszituáció.