test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Out of the premium box

Stratégiai átstrukturálódás, új prémium

Stratégiai változások történnek minden gazdasági szektorban, ezt most már bátran kijelenthetjük a 2020-as évvel kapcsolatban. Soha nem volt ekkora jelentősége annak, hogy a döntéshozók merjenek kilépni abból a bizonyos „box”-ból, és merjenek újszerűen gondolkodni. Ez az év az új stratégiák éve lesz, ha tetszik, ha nem, és ez leginkább a prémium termékek piacán lesz tetten érhető.

Nincs új a nap alatt

Sok üzletember vonja meg a vállát, amikor ezeket a mondatokat hallja. Na és? Egy igazi menedzsernek mindig ezt kell művelnie, nem? Tulajdonképpen igen, ezt kellene tennie, de nagyon kevesen teszik is meg. Céges mérettől függően órákat, napokat, heteket beszélgetnek ketten, húszan, ötvenen és még ki tudja hányan arról, hogyan is kellene a stratégiai gondolkodásmódot átállítani, lekövetve a piac változásait. De legyünk őszinték, hogy amikor nincsen extra kényszerítő erő, akkor az emberek drasztikus többsége valóban csak beszélget a nagy változásokról, de nem viszi véghez a terveket. Persze vannak azok a menedzserek, akik folyamatosan monitoroznak, fejlesztik környezetüket, és mindig van valami új ötletük, hogyan lehetne előrébb jutni. Körülnéztek már manapság úgy igazán? Hány elkeseredett, kapkodó menedzsert lehet látni? Mennyi olyan szakembert találtak, aki fel van villanyozva, aki pezseg, aki dinamikus? Borítékolható az arány. Igen, mindenki tudja már, mindenkinek eljutott a megfelelő agyféltekéjéig, hogy válság van. De miért van az, hogy ez ennyire „lenyomja” a döntéshozókat világszerte? És most ne gondoljunk egy pár percig arra, hogy ennek a vírushelyzetnek igenis nagyon komoly, magánéleteket fenyegető, sokszor a legrosszabb kimenetelt produkáló hatása van. Félretenni nem tudjuk ezeket a gondolatokat, elfelejteni nem szabad, sikeres döntéshozóként azonban meg kell találnunk az időt és környezetet, amikor a továbblépésen tudunk gondolkozni. Ezekben a pillanatokban derül ki igazán az, hogy ki, mennyire érdemli meg a „menedzser” elnevezést. A válság az igazán sikeres döntéshozók számára egyértelműen a lehetőséget jelenti, amelyet nekik minél hamarabb és minél erőteljesebben ki kell használniuk. Mégis nagyon kevés írás, interjú, komment szól a válságnak erről az oldaláról. Egyre nagyobb a feszültség a képzeletbeli két tábor között. A proaktív szakemberek egyre „elítélőbbek” a sebeiket nyalogató, változni nem képes kollégákkal szemben. Persze, hogy minden embernek megvan a habitusa, személyisége, de ebben a helyzetben ez nem számít. Most győzni kell, vagy komoly következményekkel járhat a passzivitás.

Nézzünk körül!

Egyetlen válságról sem mondhatjuk, hogy minden lehetőséget lezár az üzletemberek előtt. Még egy konkrét gazdasági szektort sem tud teljesen elintézni egyetlen hullám, még ha óriási is. Mindig születnek új szereplők, vannak szereplők, akik átalakulnak, és természetesen akár a legnagyobb játékosok is kiíródhatnak a piacról. Ez a gazdasági élet ragadozó törvénye. Viszont csak azért, mert egy adott menedzser most éppen egy adott gazdasági szektorban tevékenykedik, nem jelentheti azt, hogy ott kell ragadnia. Illetve, ha ott ragad, az már az ő baja, hiszen a sikeres emberek tudják, hogy mikor kell távozni, és milyen új irányba érdemes menni. Ettől jó döntéshozók ők. Bár általában a többi menedzser „szerencséseknek” hívja őket, hiszen jó pár év múlva már mindenki csak a szerencsét látja majd a sikerek mögött. Kevesen emlékeznek majd arra, hogy a kritikus helyzetben ők voltak azok, akik időben tudtak döntést hozni. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a sikeresek válasza mindig az, hogy a szerencse is a jó emberek mellé áll. Még ha ez az állítás nem is mindig igaz, jó válasz a kétkedők felé. Mit kell tenni most, 2020 vége felé közeledve? Nagyon határozottan és alaposan körbe kell nézni a gazdaságban. Miért kell ezt tennünk? Mert mára egyértelműen láthatóvá váltak azok a stratégiai trendek, amelyek meghatározzák az elkövetkezendő éveket az üzletben. Sokan azt mondják, hogy már hozzászokhattunk ahhoz, hogy minden 10-12 évben számolnunk kell valamilyen képtelen gazdasági helyzettel, tehát ezt az elméletet követve, most az elkövetkezendő évtizedünket építjük. Vagy éppen rontjuk el. Persze nem feltétlenül könnyű a jeleket olvasni, milyen irányba is megy majd az üzleti világ, azonban ez megint csak egy megkülönböztető jegye a sikeres döntéshozóknak. Sokszor csak érzik, nem is tudják megmagyarázni, és van olyan, aki konkrét adatok ismeretében találja meg a jövedelmező utat.

A jelek

Több olyan egyértelmű jel van, amivel egy döntéshozónak foglalkozni illik. A legerősebb viszont mindenképp az, hogy a fizetőképesség társadalmak szintjén nem feltétlenül fog változni, annak szerkezete azonban drasztikusan átalakul. Sokkal kevesebben tudnak majd vásárlóként jelen lenni a nem létszükségleti termékek és szolgáltatások piacain, viszont többen lesznek olyanok, akik jelentősebb összegeket lesznek képesek elkölteni, mint bármikor előtte. Stratégiai nyelven megfogalmazva, a prémium és a tömeg irány egyértelműen élesedik, és a már amúgy is létező távolság még nagyobbra nő. Ha bizonyos üzletemberek reménykedtek a „középszerű” termékek és szolgáltatások életben maradásában, akkor ezt a reményt most végleg elfelejthetik. Sokan erre is vállvonogatással válaszolnak, mondván ők „prémium” terméket árulnak, de sajnos az esetek többségében fogalmuk nincsen arról mi is a szó igazi tartalma az üzleti életben, egy ilyen fizetőképességi átalakulás közepette. A prémium szó tartalmát ugyanis mindig a leginkább fizetőképes potenciális vevőkör szemszögéből kell meghatározni. Már csak azért is, mert minden fizetőképesség alapján létrehozott csoportnak, generációnak, személyiségnek megvannak a maga külön prémium elvárásai. Ezek sokszor nagyon messze vannak egymástól. A legnagyobb kihívás tehát most az, hogy minden cégnek definiálnia kell potenciális vevőkörét. Nem csak úgy általában, ahogy szokás, standard frázisokat puffogtatva, hanem konkrétan. Ha ez megvan, akkor pedig meg kell fogalmazni azt, hogy az ő szempontjukból mit is értünk prémium alatt. Aztán ha ez is megvan, akkor pedig nagyon bátornak és önkritikusnak kell lennie a döntéshozóknak ahhoz, hogy értékeljék saját terméküket, szolgáltatásukat.

Két erős pólus

Ha manapság professzionális üzleti stratégához megy az ember, akkor az esetek többségében két célcsoportra hívják fel a figyelmet, amelyek egyértelmű megoldást jelenthetnek a cégek számára a válságból történő kilábalásra. Az egyik csoport a legutóbbi válságban pozícióhoz jutó, jelenleg 35-50 év közötti korosztály igen domináns és proaktív része, akik az akkori válságból kimondottan győztesen kerültek ki. Mindezt azért tehették, mert gondolkodásmódjuk eleve a fejlődésre, változásra van hangolva, és amíg az idősebb generációk lefagyva álltak – persze nem mindenki, hiszen a kor nem definiál egyértelműen egy embert és annak döntéseit – az akkori helyzet előtt, a karrierjük közepén lévő menedzsergárda érezte, hogy most lehet lépni. És léptek is. Van, aki multinacionális cégen belül ugrott karrierjében, van, aki saját vállalkozásán lökött egy hatalmasat előre, és van, aki pont azt az időszakot használta ki, hogy világszínvonalú startupot indítson. Ők már kijöttek egy válságból győztesen, ebből a gödörből is nagy eséllyel ki fognak mászni. A másik fontos pólus pedig a mostanság kicsit elkeseredett generáció, a 25-35 év közöttiek, akik pont az első válság közepette kezdték meg karrierjüket, nyilván limitált lehetőségekkel. Akik viszont tudtak építkezni egy olyan mélyponton is, azok most is harcra készek. Egy nagyon proaktív korosztályról van szó szintén, akik nem feltétlenül tisztelik idősebb kollégáikat, és ég bennük a tettvágy, hogy megmutathassák tudásukat a világnak. Az első csoport esetében a prémium leginkább a nemzetközi, globális, újszerű, érdekes megoldásokat jelenti. Mindenképpen olyat, amit nem használtak agyon, ami új, amiben ők valahol az elsők között lehetnek. A második csoport esetében viszont a státusz, a pozíciók, a brand a legfontosabb elem. A prémium mindkét csoport számára a nem mindenki által elérhető, kellően magas árfekvésű, jól dizájnolt és kimagasló branddel ellátott terméket, szolgáltatást jelenti. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert nagyon sok döntéshozó számára még mindig a „hatalmas mennyiségű eladások” vagy épp a „tökéletes szakmai háttér és minőség” hordozza magában a prémium érzést. Ezek a tulajdonságok azonban a most jelentős vásárlóerővel rendelkező célcsoportnál nincsenek a rangsor elején, ha prémium jellemzőkről beszélünk. Amíg a magas szakmai színvonal náluk szinte természetes elvárás, addig a nagy mennyiségben történő eladás pont kiiktatja a prémium életérzést, hiszen ha mindenkinek van, hogyan lehetne prémium?

Nehéz dolog ez, mivel a cégvezetők a folyamatos növekedésben hisznek, és a növekedést általában a mennyiségben mérik. Ez az a helyzet, amikor ki kell lépni a „box”-ból, és alapfogalmakat kell újraértelmezni. Ha nem tesszük meg, akkor csúnya vége lehet. Nem szép dolog rájönni arra, hogy a féltve dédelgetett termékünk már nem is prémium. Senkit nem vigasztal a tudat, hogy húsz éve még az volt.