Elindult a stratégiai célok újragyártása a cégeknél. Azt lehetett tudni, hogy a COVID-19 válság után minden szinten rákényszerülnek a cégek – persze van, aki magától nekilát minden 3-5 évente –, hogy meghatározzák új céljaikat, hiszen az emberek gondolkodása teljes mértékben átalakult, és a változás semmiképp nem tekinthető rövid idejűnek, vagy épp átmenetinek. De arra nem sokan számítottak, hogy mindezt megfejeli egy háború, ami a modern civilizációban zajlik és olyan inflációs, recessziós környezetet teremt majd, amilyennel nem igen volt dolga a mai, modern menedzsereknek. Nem is meglepő, hogy a stratégiai tanácsadás iránt drasztikusan megnőtt a kereslet. Az már a piac sajátossága, hogy maguk a tanácsadó cégek sincsenek felkészülve ezekre a változásokra, a legtöbbjük ezért sablon-megoldásokból élt az elmúlt évtizedekben, tehát igen jelentős a túlkereslet a valódi megoldásokat és sikert biztosító cégek piacán.
Visszájára forduló tanácsadói piac
Stratégiát építeni mindenki tud, nem nagy tudomány. Leül egy-két vagy több okos – legalábbis magát okosnak gondoló – ember, és megfogalmaznak ideológiákat, célokat rendelnek hozzá, és azok mentén már fel is épült a stratégia. Ez a folyamat megtalálható a cégek többségénél, de még tanácsadó cégeknél is, ahol mindig van bátor ember, aki belevágja a nem túl éles fejszéjét a nagy fába. Azonban a keresleti oldal az elmúlt, nagyjából egy évtizedben kezdett változtatni a magatartásán és elvárásain e témával kapcsolatban. A változás eredője a 2008-as gazdasági világválság volt, majd a dinamizált folyamatra a pandémia öntött újabb olajat. Sokan döbbenten nézték a 2020-as tanácsadói céges bevételeket, hiszen a stratégiai tanácsadással foglalkozó vállalatok szinte mindegyike, bevételének több mint a felét elveszítette. A döbbenet jogos volt, hiszen pontosan egy ilyen időszakban fordulnak a cégek a stratégiai tanácsadás felé, onnan várják azokat a megoldásokat melyek kilendíthetik őket egy válsággal sújtott időszakból. Igen ám, de ilyenkor kerül mérlegre a bizalom és az eredmény. Tökéletesen mutatta az egyes cégek iránti elismerést, bizalmat az ügyfelek részéről. Persze ilyenkor sokan magyarázzák a piac elkerülhetetlen visszaesésével, csak hát ott sántít a dolog, hogy ha vannak ellenpéldák. Márpedig világszerte voltak, vannak ellenpéldák. A legtöbb cégvezető bizony ma már az árajánlatok mellé bekéri a 2019 kontra 2020-as bevételeket a versenyeztetést menedzselő kollégáktól – vagy megnézi maga –, hiszen azok a mérvadó számok a várható eredménnyel és sikerrel kapcsolatban. Az érdekes folyamat egyébként, hogy a tanácsadói piacon leginkább a kisebb méretű, szakmai cégek – ahol kis létszámmal, de nagyon magas szakmai szinten lévő tanácsadók vannak – fejlődtek és tudtak előre lépni ebben a nehéz időszakban is. Jellemzően nem tucatszámra fogyasztják az ügyfeleket, hanem egy adott évben nagyjából 20-25 partnert fejlesztenek, de ezt komoly intenzitással és odafigyeléssel végzik. Ennek a jövőben azért lesz komoly jelentősége, mert kicsit megfordult ez a piac. Amíg régebben a fejlesztésre vágyó cégek szelektáltak a tanácsadó cégek között, ma már – bár az okosabb tanácsadó vállalkozások komoly és tudatos értékesítési tevékenységet végeznek – fordított a helyzet, hiszen ezek a cégek csak olyan fejlesztést vállalnak el, aminek valódi eredmény és siker van a végén. Éppen ezért az értékesítési fókuszú bemutató után ők választották ki a partnereket, hogy kivel szeretnének belekezdeni a folyamatba.
Ember a fókuszban
Szintén fontos változás, hogy a hagyományosan piackutatásokra, üzleti célokra sokszor mereven fókuszáló stratégiaalkotás ma már nem tud sikert hozni a megrendelőnek. Ezeket a hagyományos munkákat persze el kell végezni, ez nem is lehet kérdés, de minden esetben az embert kell az első számú fókusszal ellátni. Mindig nagy dilemma, hogy a cégnek vagy az embernek van stratégiája. Maga a kérdés sem feltétlenül szakmai, de fontos az iránymutatás. Céljai embereknek vannak. Ha az egyéneket csapatba rendezem, akkor a karakterek megküzdenek egymással, és kialakul egy közös csapatcél. Ha ez a folyamat egy cégnél játszódik le, akkor már céges célokról beszélünk. A stratégiát ezek alapján kell felépíteni, vagyis -bár céges stratégiát építünk -, az egy vagy több embernek a különböző arányban figyelembe vett stratégiájának összessége. A legtöbb esetben ezért is koncentrálnak a stratégák egy fő döntéshozóra, hiszen egy embernek a céljait követni és elérni sokkal könnyebb, objektívebben mérhető és nagyobb a siker ráta. Ez az egy ember lehet a cég tulajdonosa vagy épp az első számú vezetője. A stratégiának innentől kezdve pedig arról kell gondoskodnia, hogy az adott ember elégedett legyen a fejlesztéssel. Ehhez persze ismerni kell az adott ember valódi célját, és ehhez minden esetben komoly őszinteségre van szükség. Ebben változott nagyot a menedzservilág. A modern, sikeres menedzser ugyanis sokkal őszintébb a stratégia tanácsadójával – persze a megfelelő szelekcióval kiválasztottakkal –, mint a korábbi generációk menedzserei. Ha egy igazán sikeres stratégával beszélgetünk, akkor egyértelműen el tudja mondani – hogy ha a megbízó őszinte, valóban fel tudják állítani a valódi célrendszert -, akkor onnantól kezdve már könnyű eredményes stratégiát építeni. Nyilván nagyon sok ponton félre tud siklani a folyamat, de a sikeres, és válsághelyzetben tapasztalt tanácsadóknál ez nagyon ritkán fordul elő. A kérdés már csak a tapasztalat megléte, főként 2020 óta, hogy ki hány évet töltött stratégia építésével, vagy hány évet volt akár stratégiai vezető pozícióban akár a világ legnagyobb cégénél is, teljesen irreleváns. A kérdés az, hogy kinek van vírusválság és háborús környezetben megszerzett stratégiai tudása. Ilyen pedig csak olyan cég szakembereinél lehet, akiknek lehetőségük volt stratégiai tanácsadással foglalkozni 2020-ban is.