A Johnson & Johnson új stratégiát jelentett be a folyamatban lévő jogvitái megoldására, egész pontosan 6,5 milliárd dolláros megállapodást javasol több tízezer felperesnek, akik azt állítják, hogy a talkumporos termékeik rákot okoztak. Ez a vállalat harmadik kísérlete arra, hogy a csődeljárást kihasználva rendezzék ezeket a követeléseket, annak ellenére, hogy két korábbi kísérletet a bírák elutasítottak.
Az egyezség célja, hogy szinte minden olyan jelenlegi és jövőbeli igényt kielégítsen, amely szerint a talkumporos termékek petefészekrákot okoztak. A korábbi, 2021-ben és 2023-ban tett kísérleteket, hogy a csődbíróságot vegyék igénybe az egyezség megkötésére, elutasították azzal az indokkal, hogy ez nem megfelelő helyszín az ilyen követelésekre. A Johnson & Johnson jelezte, hogy tervezi, hogy ezeket a döntéseket a Legfelsőbb Bíróságig megtámadja, bár annak részletei, hogy ez az új javaslat hogyan fogja megkerülni a korábbi jogi akadályokat, még nem világosak. A Johnson & Johnson már több mint egy évtizede jogi vitákba keveredett a talkumalapú termékeivel, különösen a babapúderrel kapcsolatban, amely állítólag azbeszttel szennyezett, és hozzájárult a petefészekrák és a mezotelióma kialakulásához. A vállalat következetesen tagadta ezeket az állításokat, ám az elmúlt években a visszhangra és a jogi kihívásokra válaszul világszerte beszüntette a talkumalapú hintőporok értékesítését.
A legutóbbi javaslat egy tavalyi sikertelen kísérletet követ, amikor a Johnson & Johnson egy külön erre a célra létrehozott leányvállalaton, az LTL Managementen keresztül – amelyet később Texasban LLT Management néven újra bejegyeztek – 8,9 milliárd dolláros ajánlattal akart rendezni 40 000 pert. E leányvállalatnak csődvédelmet kellett volna kérnie, így a bíróság kezelhette és folyósíthatta volna az egyezségi pénzeszközöket. A bíró azonban elutasította ezt a kérelmet, mondván, hogy a Johnson & Johnson nem felel meg az ilyen bejelentéshez szükséges pénzügyi nehézségek kritériumainak.
A Johnson & Johnsonhoz hasonló vállalatok számára előnyösnek tekinthető a csődeljárás alkalmazása tömeges peres eljárásokban, mivel potenciálisan lehetővé teszi számukra, hogy tömegesen rendezzék a jogvitákat, beleértve azokat a felpereseket is, akik nem értenek egyet az egyezség feltételeivel. Amint Lindsey Simon, az Emory University School of Law csődeljárás-professzora kifejti, ez a módszer a felperesek jelentős százalékát – beleértve a jövőbeni felpereseket is – erőszakkal kötelezheti egyezségre, és ezt az eljárást véglegessége és széles körű hatása miatt „erős gyógymódnak” nevezi.
Az új egyezségi javaslat értelmében a kérelmezőknek három hónapjuk van arra, hogy szavazzanak a tervről. A szavazó felperesek 75 százalékának jóváhagyása lehetővé tenné a Johnson & Johnson számára, hogy csődeljárást kezdeményezzen. Erik Haas, a Johnson & Johnson peres ügyekért felelős vezetője azzal érvel, hogy ez a megközelítés minimalizálja a felperesek ügyvédjeinek befolyását, akik egyébként aránytalanul nagy hasznot húzhatnának az átszervezésen kívüli jogi díjakból. Ezzel szemben Andy Birchfield ügyvéd szkeptikusan nyilatkozott: azt állítja, hogy az e szavazásból eredő bármely csődbejelentést valószínűleg csalásként és rosszhiszeműségként támadnák meg a csődtörvény értelmében.
Ez a folyamatban lévő saga nemcsak a vállalati jogi stratégiák összetettségére világít rá a tömeges peres ügyek kezelése során, hanem kiemeli a csődbíróságok igen kiterjedt, közegészségüggyel kapcsolatos perek megoldására való felhasználásának jelentős jogi és etikai kérdéseit is. Miközben a Johnson & Johnson ezzel az új megközelítéssel próbálkozik, a jogi és vállalati közösségek szorosan figyelik, hogy ez a rendezési stratégia végre véget vet-e története talán legvitatottabb fejezetének.