A Federal Reserve tisztviselői szorosan figyelik a munkaerőpiacot, hogy még idén felmérjék az esetleges kamatcsökkentések időzítését és azok megvalósíthatóságát.
Áprilisban az átlagos órabér növekedése 3,9% volt éves szinten, ami enyhe csökkenést jelent a korábbi adatokhoz képest, és alig marad el a közgazdászok által előre jelzett 4%-tól. A béremelkedésnek ez a lehűlése együtt jár a munkahelyek számának lassuló növekedésével és persze a munkanélküliségi ráta emelkedésével is. Ezek a mutatók együttesen szilárd, de mérséklődő munkaerőpiacra utalnak, ami összhangban van a Fed által kívánt eredményekkel.
Történelmileg a Federal Reserve döntéshozói a robusztus munkaerőpiacot részesítik előnyben, hogy teljesítsék kongresszusi megbízatásukat a foglalkoztatás maximalizálására. A 2021 óta felerősödött, tartós inflációs aggodalmak azonban némiképp bonyolultabbá tették ezt a forgatókönyvet, és a Fed aggódik amiatt, hogy az erősen versenyképes munkaerőpiac fenntarthatja az emelkedett inflációs szintet, mivel a vállalkozások a magasabb bérek ellensúlyozására emelhetik az árakat. Eközben a jobban fizetett munkavállalók fenntarthatják a kiadási szintet, tovább szítva a keresletvezérelt inflációt.
Austan Goolsbee, a chicagói jegybank elnöke a Bloomberg televíziónak adott interjújában mégis optimizmusának adott hangot: „Minél több ilyen munkahelyi jelentés érkezik, annál biztosabbak lehetünk abban, hogy a gazdaság nem túlfűtött”. Érdemes megjegyezni, hogy Goolsbee-nek nincs szavazati joga az idei monetáris politikai döntésekben. A legutóbbi kamatdöntő ülésen például a Fed 5,3%-on tartotta a kamatlábakat, ami több mint két évtizede a legmagasabbnak számít. Bár az eredeti tervek 2024-re több kamatcsökkentést is tartalmaztak, a makacsul magas infláció késleltette ezeket a kiigazításokat. A befektetők most két kamatcsökkentésre számítanak az év végéig, különösen miután a legutóbbi foglalkoztatási adatokat úgy értelmezték, hogy azok potenciálisan támogatják az ilyen lépéseket. Ez a hangulat rövid időre megemelte a részvényindexeket, mivel a piacok kedvezően reagáltak a kevésbé intenzív adatokra.
Jerome H. Powell, a Fed elnöke egyértelművé tette, hogy bár a monetáris politikai kiigazítások szempontjából továbbra is az infláció az elsődleges szempont, azért emellett a foglalkoztatás és a bérek alakulását is vizsgálják. Megismételte, hogy a Fed nem célozza meg közvetlenül a bérnövekedést, de elismerte, hogy a béremelések lassulására lehet szükség az infláció jelentős és tartós csökkentéséhez. A jövőre nézve Powell különböző forgatókönyveket vázolt fel, amelyek befolyásolhatják a jövőbeli kamatdöntéseket. Az infláció és a munkaerőpiac folytatódó erősödése a változatlan kamatlábak hosszabb ideig tartó fenntartásához vezethet. Az infláció lehűlésére utaló jelek vagy a munkaerőpiac váratlan gyengülése azonban siettetheti a kamatcsökkentést. A munkanélküliségi ráta enyhe emelkedése ellenére Powell azt sugallta, hogy jelentősebb elmozdulásra lenne szükség ahhoz, hogy jelentősen befolyásolja a politikai döntéseket. Ezzel szemben Michelle Bowman, a Fed kormányzója a munkaerőpiac tartósan erős voltát emelte ki, kiemelve, hogy az egyensúly némi jele ellenére még mindig feszült a helyzet. Megjegyezte, hogy a munkanélküliségi ráta továbbra is 4% alatt van, és az üres álláshelyek és a munkanélküliek aránya továbbra is meghaladja a járvány előtti szintet, ami a munkaerő iránti tartósan erős keresletet jelzi. Így vagy úgy, az biztosan elmondható, hogy az elkövetkező hónapok mindenképpen kritikusak lesznek a monetáris politika pályájának meghatározásában az ingadozó gazdasági mutatók közepette.