test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A Covid-19 hatása a különböző generációkra – 2. epizód: The Authoritarians

Üzleti magazin lévén az üzleti életben még kellően aktív és meghatározó szereppel bíró generációkra fókuszálunk sorozatunkban. Az idővonalon a múlttól a jelen felé haladunk, így a sort a The Authoritarians generáció nyitja, akik az 1949-1960 közötti idősáv szülöttjei. Az általuk megélt hatások nem csak azért fontosak, mert a COVID-19 rájuk nézve jelentette a legnagyobb veszélyt egészségügyileg, hanem azért is, mert ők azok, akik az igazi, gyökeres változásokat nagyon nehezen élik meg.

Válság előtt

Ez a korosztály az üzleti életben már a válság előtt jelentősen veszített hatalmából. Alapvetően erre a generációra jellemző, hogy a kétkezi munkában hisznek, és fontos számukra az eredmény fizikailag is „megfogható legyen”. Nagyon sokan ebből a korosztályból autodidakta módon sajátították el az üzleti tudást, egyszerűen belenőttek saját cégükbe. A lexikális tudás hiányában a munkára fókuszáltak, és a legtöbb esetben, még világcégeknél is, a tulajdonos saját maga is „munkásként” vett részt a cég felépítésében. Számukra az emberek megbecsülése, az empátia fontos, és általában csapatban képzelik el a munkát. Pont ezért jelentett nagy kihívást számukra saját cégük növekedése, hiszen a legnehezebb feladatok egyike volt, elengedni a mindennapi munkát. Vannak, akik mai napig nem tudták ezt megtenni, és így érzik magukat biztonságban. Az üzletben jellemző rájuk a hosszan tartó, barátságon alapuló kapcsolatok kiépítése és fenntartása, melyek mellett még akkor is kitartanak sokszor, ha pontosan látják, hogy az nem a leghatékonyabb, legeredményesebb megoldás. Számukra az emberi kapcsolatok fontosabbak, mint mondjuk növelni a profitszázalékot. Ez egyre nagyobb problémát okozott cégük számára az elmúlt 10-12 évben, hiszen a 2008-as válság pontosan ezt a hozzáállást büntette leginkább. Nem véletlen az, hogy ritka az a cég, ahol az első számú döntéshozó az Authoritarians generáció szülöttje és mondjuk ne bukott volna kisebbet vagy nagyobbat a nagy gazdasági recesszió után. Viszont ezek a cégek elég komoly vagyont halmoztak fel a békésebb időben, és mivel ez a generáció nem szereti költeni saját pénzét, így sokszor észrevehetetlen a céges visszafejlődés, mert az elfedésre kerül a tulajdonos által. Elfedik, mert komoly egóval rendelkeznek. A világnézetük is általában az, hogy őket tisztelni kell azért, amit már elértek a múltban. Nem igazán tudnak mit kezdeni a fiatalabb generációk által mutatott ferde tükörrel, mely a modernizációt, a haladást és az innovációt kéri számon ettől a generációtól. Ebben ugyanis általában az Authoritarians generáció igen gyenge, tisztelet a ritka kivételnek. Nehezen fogadják el a változásokat, és a válságos helyzetekben is inkább kivárnak, hogy majd egyszer csak visszarendeződik minden.

Válság után

Ez a hozzáállás okozta a vesztüket 2008 után is, hiszen a piacok átrendeződtek és egy idő után kénytelenek voltak szembesülni a ténnyel, hogy semmi nem lesz a régi. Nagyon sok vezetőt távolítottak el ebből a generációból a gazdasági világválság után, illetve többen maguktól hagyták el az üzleti életet. Ha drasztikus volt a helyzet 2008-ban, akkor nehéz jelzőket találni arra, hogy mit élnek meg most e generáció szülöttjei. Az általuk sikerekben gazdag múltra már szinte senki nem emlékezik, a jelenben pedig nem tudnak megfelelni az új korszak kihívásainak. Az autodidakta, tapasztalatokon alapuló, sokszor nem túl nyitott gondolkodás ellehetetleníti őket az üzleti stratégiák újragondolásában, meggátolja őket az új piaci struktúra értelmezésében. Persze mindig akadnak kivételek, minden generációban megvannak azok az egyedi gondolkodású üzletemberek, akik kilógnak saját korosztályukból, de általánosan elmondható, hogy a COVID-19 válság befejezi azt a folyamatot, amit a 2008-as válság elindított, és az Authoritarians generáció kevés szerepet kap a jövőben az üzleti életben. Ez persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem lesznek jelen, de inkább a cégek arcaiként, mintsem stratégiai döntéshozóként léphetnek fel a jövőben. Legalábbis a sikeres cégeknél biztosan ezt az utat fogják követni. Bár ezt ők sem bánják nagyon, hiszen valóban érdemi, „kétkezi munkát” végeztek egész életükben, és általában már vágynak a pihenésre, a stresszmentes életre. Ami megnehezíti a pihenő megkezdését, az állandó bizalmatlanságuk, leginkább a kevesebb fizikai munkával is sikereket elérő fiatalabb generációkkal szemben.


Előző rész

A Covid-19 hatása a különböző generációkra – 1. epizód: Generációs számítások a stratégiában