test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

A nagyi receptje – Stratégiaalkotás 2022-ben (1.epizód)

Azt bátran állíthatjuk, hogy az üzleti stratégiával foglalkozó szakemberek számára a COVID-19-es időszak igen intenzív periódust jelentett és jelent a mai napig. Az is tény, hogy minden eddiginél komolyabb tudásra volt ahhoz szükség e téren, hogy egy adott vállalkozás legalább elviselhető eredményekkel küzdje le 2020-at, majd 2021-et. Nem véletlen az, hogy minden eddiginél nagyobb mértékben fordultak a cégek belső stratégiai embereikhez, de leginkább külsős szakértőkhöz az új üzleti irányvonal kialakításával kapcsolatban. Sokan kérdezik, mi szükséges ahhoz, hogy most, 2022-ben olyan stratégiát tudjon valaki felépíteni, ami nem csak kiutat, hanem egy esetlegesen eredményesebb jövőt biztosítson egy adott cég számára. A nyugalom, a biztonságra törekvés ideje jött el? Vagy most kell kockáztatni, talán jobban, mint valaha? Mitől igazán jó egy üzleti stratéga? E kérdésekre adott válaszok ma „hot topic” kategóriát képeznek a világ minden üzleti szegmensében!

Ami elmúlt, elmúlt

Talán ez a legfontosabb alapelv, amit rögzíteni szükséges akkor, ha működő és eredményes stratégiát akarunk felállítani az elkövetkezendő évekre. Bár még stratégiai oktatásban is előszeretettel ajánlják a fiatal tanácsadóknak, mentor palántáknak, hogy a múltból nagyon sokat lehet tanulni, és ez úgy általában tényleg igaz. De ez most egy olyan korszak, amihez hasonlót stratégiai megközelítésben igen nehéz találni. Az igazán jó stratégák abban nagyok, hogy egy vadonatújnak tűnő helyzetben, egy olyan szituációban, amikor már a hagyományos tudás elfogy, ők mindig meg tudnak találni egy olyan „stratégiai receptet” a múltban, amit kipofozva, átalakítva, testre szabva be lehet vetni az adott körülmények között úgy, hogy siker legyen a folyamat végén. A legtöbb esetben ezek a megoldások valóban újnak, néha korszakalkotónak tűnnek, és csak a stratéga őszinteségi szintjétől függ az, hogy meghagyja ebben a hitben a partnert, a stratégiát megrendelő üzleti döntéshozót, vagy pedig felfedi lapjait. Ezért is alakult úgy, hogy a BIG4 cégek nagyon sokáig kisajátították ezt a piacot. Ha valaki komplex üzleti stratégiát akart magának kénytelen volt őket megkeresni, hiszen ők nemzetközi hálózatukból kifolyólag könnyen tudtak recepteket hozni. Az már egy másik kérdés, hogy annak a receptnek az aktuális körülményekhez történő igazítása konkrétan az adott konzulensen múlt, így voltak olyan régiók, ahol egy komoly nemzetközi tanácsadó cégnek hihetetlenül jó imázsa alakult ki, máshol pedig óriási csalódásként élték meg a helyi üzletemberek a közös munkát. A megoldások egyre laposabbak, egyre általánosabbak lettek, miközben az árszabás kimagaslóan magas maradt. Ennek köszönhetően a csalódás mértéke is komolyabb szintűvé vált. De ez a folyamat már a pandémia előtt is létezett, a vírusválság maximum rásegített, hogy a kép tisztábbá váljon e téren. Viszont egyre több, először lokális keretek között működő kisebb, ún. butique jellegű tanácsadó cég tudta kinőni magát, elsősorban a stratégiai tanácsadás területén. Azért persze megfigyelhető az is, hogy ezeknél a kisebb cégeknél nagyon komoly szakmai múlttal rendelkező hozzáértő szaktekintélyek vannak, akik pontosan látták a nagy multi rendszer gyengeségeit, viszont az előnyeit meg tudták tartani a nemzetközi kapcsolatrendszerükből kifolyólag. Bármelyik irányt is választotta egy vállalkozás, biztosan hozzá tudott jutni működő receptekhez stratégiai területen. A kérdés csak az volt, hogy annak a gyakorlatba történő áthelyezésére mekkora energiát fektet a tanácsadó, illetve egyáltalán képes-e azt megoldani lokális szinten. Ez az időszak viszont elmúlt. Legalábbis amikor a jelenlegi stratégiai kihívásokra keresünk eredményes megoldást. Nagyon extra kivételektől eltekintve nem rendelkezhet senki olyan tapasztalattal, nem tud senki olyan kipróbált megoldást ajánlani, ami a vírusválság előtti időkből származik, megfelelően dokumentálva lenne, és valóban alkalmazható a COVID-19 okozta stratégiai problémákra.

Mentális válság

Nagyon sokan elemezték és még többen kérdezik a szakembereket, hogy mi teszi olyan különlegessé ezt a mostani helyzetet stratégiai szinten, hogy egyszerűen elbuknak a múltban alkalmazott megoldások, és nem is érdemes hozzájuk nyúlni. A válasz egyszerű és valahol egy kicsit „banális” is. Az összes múltban kialakult gazdasági válság beindítója egy adott gazdasági szegmens, üzleti szektor volt, és általában a többi területre kiterjedő hatások miatt vált nagyobb méretűvé. A válság eszkalálódásának köszönhetően a hatások később mindig megjelentek egy adott régió adott társadalmi rétege életében, és onnan kiindulva okoztak lokális, regionális, vagy akár világméretű gazdasági problémákat. Éppen ezért stratégiai szempontból – nem leértékelve egyetlen stratéga komoly szaktudását sem – az volt a feladat, hogy higgadtan és objektíven meg kellett keresni az adott válságot megelőző krach folyamatának dokumentációját, elemzéseit, következtetéseit, és fel kellett rajzolni a megfelelő „lezajlási folyamatot”. Aztán a válságkezelésben mindig az adott szektorra kellett fókuszálni, ahol a válság keletkezett, mindeközben a hatások miatt okozott károkat „le kellett írni”, és a stratégiát mindig lehetett arra építeni, hogy a piac majd hasonló keretek között újraindul. Bár erre az egész munkafolyamatra már a „big recession” dobott egy fricskát, hiszen 2008 után mindenki ugyanezt tette és várta. Nem véletlen, hogy ehhez az időszakhoz kapcsolják a stratégiai tanácsadásba vetett hit első komoly bukását, hiszen a „bevált receptek” nem működtek. Bár a korábbiakhoz nagyon hasonló módon indult a folyamat akkor is, hiszen az ingatlanszektor robbant fel, ráadásul egy adott régióban, az USA-ban. Csak amivel már akkor sem számoltak az okos szakemberek, hogy a száraz gazdasági tényeken túlmenően létezik egy olyan „eleme” is a válságelemzésnek, amit „embernek” hívnak. Így hát azzal nem foglalkoztak, hogy az emberi psziché hogyan képes lereagálni, legtöbb esetben túlreagálni egy válságos helyzetet. Ennek is köszönhető, hogy 2009-től kezdve a különböző régiók, országok nagyon eltérő módon és mértékben tértek észhez a válságból. Sőt, vannak olyan országok, akiket a pandémia azért nem érintett már nagyon durván mentálisan, mert még mindig nem tudott a teljes fizetőképes kereslet, maguk az emberek, kimászni a legutóbbi válság okozta pszichés helyzetből. Nagyon kevesen gondolták a gazdasági szakemberek közül, hogy a 2008-ban indult események ma már csak egy „elhanyagolható teszttel” érnek fel alig több mint tíz évvel később! Márpedig így lett! Mondhatni azt is, hogy az utolsó figyelmeztetés történt meg a gazdaság részére. Persze most csak a gazdaságra koncentrálunk, és abba nem is kívánunk belemenni, hogy az egész emberiség számára hány irtózatosan egyértelmű figyelmeztető jelzés történt már az elmúlt évtizedekben, más tekintetben. Ez viszont most egy nagyon komoly mentális helyzetet okozó válság – amit manapság élünk -, melyet a gazdasági szereplők tavaly még nem igazán fogtak fel. Idén is azt lehet látni, hogy éppen csak kezdjük megérteni, hogy mi is történt itt, és hogy ennek mi lesz a hatása hosszú távon. Mert itt az emberek magánélete nem csak megtámadva lett, hanem elmondhatjuk, hogy két éve hadban állunk és háborús körülmények között kell egyre inkább felvenni a munkát, élni az életünket. Az emberek gondolkodásmódja, prioritásai, elvárásai teljes mértékben átalakultak, gyökeresen feje tetejére fordult a világ körülöttünk. Így hát ma egy stratégának hadiállapotok közepette kell felépíteni azt az új stratégiát, ami majd megoldást nyújt egy adott vállalkozásnak az ismeretlen jövőben!