test
Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

Két szék közé zuhanni veszélyes!

Csúcsvezetők előtt álló kihívások hosszan tartó vírushelyzetben

Manapság nehéz megtalálni az egyensúlyt az üzleti életben stratégiai területen. Az egyensúlyt a világ történései és az üzleti érdekek között. Az biztos, hogy a COVID-19, ha nem is egy életre, de nagyon hosszú időre megváltoztatta az elsőszámú döntéshozók életét a stratégiaalkotással kapcsolatban. A természet haldoklik, az emberek meghalnak, és mindeközben ott húzódik a jól ismert üzleti érdek. Hogyan lehet mindezt egyensúlyba hozni? Ez jelenti 2021-ben talán a legnagyobb kihívást.

Az illendőség szabályai

A víruskorszakot megelőzően az üzleti stratégiáért felelős vezetőnek rendszerint egyszerű volt a dolga a stratégiaalkotás terén: a lehető legjobb eredményt kellett felmutatni az üzletben, vagy a lehető leginkább meg kellett felelni a tulajdonosi elvárásoknak, legyen szó egy adott tulajdonosról, több emberről vagy akár cégekről, tőzsdei papírokkal rendelkező befektetőkről. Bár az elmúlt években egyre több cég fordult a környezettudatosság irányába, de az inkább arról szólt, hogy figyelnek arra, hogy, ha kell, akár a költségek növekedése árán is, olyan alapanyagokat és megoldásokat használjanak, melyek „zöldnek” tekinthetők. A természetvédelemre összpontosító irányzat helyet is kapott jó néhány helyen a stratégiakészítés korai szakaszában, viszont mégsem jelentett meghatározó tényezőt a vezetőknek a végső döntéshozatal során egy-egy extra kivételtől eltekintve. A mostani helyzet azonban teljesen más eredetű: nem csak a költségeket, hanem az emberek életét, annak tervezését is be kell vonni abba a folyamatba, ahol a természet kiemelt szerepet kap. Mire is gondolok pontosan? Arra, hogy az elvárásokat, a célokat már eleve annak tükrében kell megfogalmazni, hogy például a COVID-19 még mindig mindennapjaink része és, ahogy jelenleg kinéz, még egy jó darabig kénytelenek leszünk tervezni vele. És, ahol egy vírus van – állítják a szakemberek – akad majd újabb is, vagyis mindez egy új korszak beköszöntét jelenti az üzleti életben. A legfőbb kérdés pedig a legtöbb vezető számára az, hogy mi a helyes magatartás, mi a társadalmilag leginkább elfogadott irány? Szabad még az üzleti érdekekre koncentrálni, vagy azokat már teljes mértékben felülírta a vírus és, ha valaki most erre szeretné a hangsúlyt helyezni, azt kirekesztheti a társadalom? Szabad-e a munkavállalókat az új üzleti célok felé hajszolni mondjuk most, augusztus közepén? Vagy mindenképp azt kell figyelembe venni, hogy az emberek többsége aggódik a saját maga és embertársai életéért? Mennyire követelhetjük meg a maximális figyelmet a munkában és mennyire szabad, illetve kell hagyni, hogy a munkatársak a saját életükre koncentráljanak?

Tisztánlátás

Miért most merül fel ez a kérdés? Akármennyire is furcsa, a vírus kezdetekor valahogy még nem jelentkeztek ilyen jellegű kihívások a menedzserek életében, hiszen mindenki sodródott az árral, ráadásul a tulajdonosi oldalon egyszerűen el kellett fogadni a tényt, miszerint ezt az egy évet be kell áldozni. Ellenben egyetlen tulajdonos sem hajlandó 5-6 évet feláldozni a saját üzletében. Vagyis az igazi, hosszú távú kérdés csak most jelentkezik a vezetőknél, mivel gondolkodásmódjuk tartós átalakítására van szükség. Arról pedig most még szót se ejtsünk, hogy az a tény, hogy mi váltunk, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy a terveinket zavartalanul meg is tudjuk valósítani, hiszen a vírus intenzitása, a kormányok arra adott reakciói kiszámíthatatlanok, tervezhetetlenek. Az viszont biztos, hogy most kell kialakítani a megfelelő ideológiát a stratégiai területeken. Mit is jelent ez pontosan? Mindez nagyon egyszerűen összefoglalható: milyen vezetők szeretnénk lenni, milyen vezetőnek kell lennünk, hogy a jelenlegi céges elvárásoknak megfeleljünk, majd össze kell vetni, hogy ez a kettő mennyire hozható összhangba. Ha viszont ez nem megy, akkor időben lépnünk kell, ugyanis két szék közé esni soha nem volt annyira veszélyes, mint most. Ha ugyanis úgy rúgnak ki a vezető beosztásból, hogy még az emberek is utálnak, az igen csúfos végeredmény.