Budapest     Debrecen     Szeged     Miskolc     Pécs     Győr     Nyíregyháza     Kecskemét     Székesfehérvár     Szombathely     Szolnok     Érd     Tatabánya     Sopron     Kaposvár     Veszprém     Békéscsaba     Zalaegerszeg     Eger     Nagykanizsa     Salgótarján     Esztergom     Dunaújváros     Hódmezővásárhely     Szekszárd     

TOP 10 cikkek 2021: #1

Változások kora – 2. epizód: A változás győztesei

Jelentős változások az üzleti stratégiában

Azt már értékeltük, miért is olyan nehéz változni még ha pontosan tudjuk is üzletemberként, hogy a fejlődés elkerülhetetlen. De vannak olyan típusú üzleti döntéshozók, akik számára természetes jelenség az, hogy időről-időre szakítani kell a hagyományokkal, át kell gondolni a tevékenységüket, és új irányokat kell kialakítani. Ők azok, akik komolyan gondolják a mondást, mely szerint „vagy előre haladunk, vagy hátra, de egyhelyben maradni biztosan nem lehet”. Ez a felfogás lesz a siker kulcsa az elkövetkezendő években.

Kényszerváltozás

A változásról alapjaiban sokan úgy beszélnek, mintha már maga a szó is egyértelműen a válságra utalna. Azt már elemeztük, hogy mely személyiséggel rendelkező menedzserek gondolkodnak így, és azt is láthattuk, hogy ők nem kis részaránnyal képviseltetik magukat az üzleti életben. Ebben a felfogásban egyébként jelentős eltérés van a vállalkozók és az alkalmazottak között. Ez annak is köszönhető, hogy a változástól nem félő emberek alapvető tulajdonsága az is, hogy nem szeretik a korlátokat, önmaguk urai kívánnak lenni, saját sikerükért akarnak felelni, és saját maguk kezébe akarják venni az irányítást. Valóban megfigyelhető, hogy az alkalmazottak többsége sokkal jobban fél a változástól, hiszen eleve ezért választják a sokkal biztonságosabbnak vélt alkalmazotti létet. Bár ez a két szerződéses típus egyre jobban közelít egymáshoz feltételeiben, de a hit vagy tévhit még mindig jelentős előnyökkel ruházza fel az alkalmazotti státuszt. Nagyon sokan üzleti döntéshozói körben csak a „tipikus alkalmazotti hozzáállásként” említik a jelenséget, melynek lényege, hogy az adott munkavállaló bemegy a munkahelyére, ledolgozza a kötelező óraszámot és nem a teljesítményre, hanem az időre koncentrál. Nincs felelősség, hiszen leteszi munkáját a munkahelyén, hazamegy és éli az életét. Persze ez azért kisarkítása a dolgoknak, hiszen alkalmazotti fronton is sok az elvárás, és az sem igaz, hogy minden munkavállaló így áll a munkájához. De egyébként pontos részarányok ismerete nélkül azért az alkalmazotti pozícióban tömkelegével találunk még döntéshozói hatáskörben lévő alkalmazottakat is. Nyilván ők nem fognak változni, ha csak nem kényszerűségből. Miért is bonyolítanák saját dolgukat azzal, hogy még meg is kavarják a már jól bevált módszereket? Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ha a változás nem önnön ihletésű, akkor annak sikere igencsak kérdéses. Nagyon sokszor hallani fejlesztések esetében, hogy „meg kell győzni a menedzsmentet arról, hogy …”, amin azért az üzletfejlesztési szakemberek manapság már elcsodálkoznak.

A belülről jövő változás

Ezért aztán azok a munkahelyek bajban vannak, ahol a változás iránt fogékony dolgozók aránya nem túl magas. Mert hát egy egész céget győzködni arról, hogy teljesen felborultak a piaci normák, és emiatt új stratégiai irányokra van szükség, ráadásul mindezt egy a átalakulástól szintén félő menedzsment által, ez inkább a lehetetlen kihívások közé tartozik. Bár ezek a passzív menedzserek nyilván nem így fogalmazzák meg saját lényüket, megpróbálnak nagyon hatásos, és igaznak tűnő kételyeket lobogtatni, de a háttérben leginkább saját félelmük húzódik. Azok az emberek, akik pedig önmaguk akaratából fejlődnek, ráadásul folyamatosan, ők mostanság már nem is igen foglalkoznak a lemaradókkal. Túl sokszor hűtötték már le őket azzal, hogy „ezt még át kell gondolni”, és most pontosan látják, hogy nincs igazából értelmes érv a várakozás mellett. Mivel saját erőből jön a haladás iránti igény nagyon proaktívak, és igen dinamikusak tudnak lenni, ezáltal pedig most jelentős lépéselőnyhöz juthatnak a piacon. Fontos annak ismerete, hogy az általunk irányított cég milyen arányban rendelkezik ilyen kvalitású emberekkel, mert rájuk biztosan szükség lesz ahhoz, hogy egy új stratégiai irányba tudjunk elmozdulni. Az elemzések és értékelések továbbra sem maradhatnak el, és a kételyeknek is helyt kell adni a megfelelő vizsgálat után, de az biztos, hogy a változások kora elindult, és minél később vagy minél lassabban reagál valaki erre a tényre, az a jövőjét bukja el. Ha hatalmas céges szervezetről van szó, akkor ez a bukás évek múltán lehet plasztikus, amikor azok a döntéshozók, akik anno ellenezték a változást, már ott sem lesznek. A kisebb cégeknél a folyamat gyors és látványos, hiszen az elmulasztott lehetőségek igen hatásosan köszönnek vissza.


Előző rész

Változások kora – 1. epizód: A változni nem akarók