A munkaerőpiac beindult, és a HR szakma végre azzal foglalkozhat, amihez igazán ért. Az utóbbi időszak ugyanis inkább az értékesítésről szólt az ő területükön is, hiszen, ha végre megjelent egy alkalmasnak tűnő épkézláb jelölt, őt be kellett vonzani a cégen belülre. Nem is csoda, hogy a HR szakemberekkel szemben támasztott személyiségprofilok jelentősen átalakultak, és az elemző, empatikus oldalról átestünk a proaktív, határozott, meggyőzően kommunikáló oldalra. De nem úgy néz ki, hogy valóban eljött volna végre a HR menedzserek nyugodt korszaka. A munkaerőpiacon álláskeresőként megjelenő HR szakemberek száma ugyanis 2021 első hónapjaiban drasztikusan megugrott a korábbi évek hasonló időszakához képest.
Okok és következmények
Egyelőre senki sem rendelkezik konkrét információkkal azzal kapcsolatban, hogy minek köszönhető, hogy egyre több, a toborzással magas szinten foglalkozó cég számol be arról, hogy a HR pozíciók mind a keresleti, mind a kínálati oldalon drasztikusan, többszáz százalékos mértékben megnőttek az idei évben, a korábbi évek számaihoz képest. Viszont értékelések azért akadnak e tényekkel kapcsolatban. Már csak azért is, mert e két oldal együttes előretörése igen szoros logikai kapcsolatban van egymással. A kínálati oldalon megjelenő új pozíciók egyértelműen azt mutatják, hogy a munkaadók nem elégedettek a HR teljesítményével. Érdekes azonban, hogy miért ilyen határozott a vélemény, hiszen, ha valamikor, akkor pont most lehet jó kifogásokat találni a HR gyenge teljesítményére, mivel 2020 kivételes év volt. A beszámolók alapján az is biztos, hogy az elküldéssel kapcsolatos döntést a vírushelyzetben mutatott teljesítmények csak megerősítették. Az alap probléma nem tavaly kezdődött. Az élet fricskája, hogy a HR folyamatosan azért harcolt, hogy vegyék komolyan ezt a szakmát, és ebben abszolút mértékben igazuk is volt. Viszont nagyon úgy néz ki, hogy bár elérték céljukat, nem igazán tudnak mit kezdeni a megszerzett státusszal. A HR valóban felkerült a stratégiai területek közé, így a folyamatok a konkrét döntéseket üzleti alapon meghozó döntéshozók kezébe kerültek. És ott a mellébeszélés már nem igazán működik. Eredményeket akarnak látni a fluktuáció visszaszorítása, az „employer branding” növekedése és a cég megtartó erejének terén. Ez viszont már 2020-ban sem következett be. Akkor jól hangzó kifogás volt, hogy óriási túlkínálat van a piacon, és mindenki ezzel az áldatlan állapottal küzd. De a CEO-k és cégtulajdonosok már akkor is láttak azért ellenpéldákat a piacon, tehát e kifogás akkor sem működött már igazán. Viszont a vírushelyzetben mutatott tétlenség végképp elvágta a szálakat a rosszul produkáló HR és a legfelsőbb vezetés között. Az aranyos, kedves HR-nek fel kellett volna nőnie a feladathoz, de ebben a szakmában erre nagyon kevesen képesek. Nagyon kevesen, de természetesen vannak olyan szakemberek, akiknek pontosan a 2020-as év hozta meg a várva várt elismerést. Nekik egyébként nem volt könnyű, hiszen, ha egy szakmáról általánosságban véve elterjed az igazi üzletemberek körében, hogy „nem hasznos”, az megtornáztatja az adott szakma valóban kiváló képviselőit is.
Van a jobbra és van a balra
Azt lehet látni, hogy a munkaadók HR-rel való elégedetlensége lavinát indított el a munkakeresők körében, így érthető a HR pozíciókra jelentkezők számának drasztikus növekedése. De nem csak ők vannak ott a keresők között. Ugyanis vannak „nézelődők” is, akik valóban jó szakemberek, és érzik, sőt tudják, hogy most lehet igazán megmutatni a tudásukat. Azt is látják, hogy jelenlegi munkaadójuk nem értékeli a HR szakmát, ezért váltani akarnak. Tehát két teljesen ellentétes irányból érkező mozgás is megfigyelhető a HR munkaerőpiacon. Ebben a helyzetben komoly szakmai munka nehezedik a toborzócégekre, hiszen pontosan meg kell tudniuk határozni, hogy ki a „jobbra” és ki a „balra” ebben a nagy tumultusban. Ráadásul a hagyományos életpálya-vizsgálatok, CV alapú megközelítések nem feltétlenül működnek, hiszen rengeteg „leszerepelt” HR-es nagyon jónak látszó karrierrel rendelkezik. Vagyis a 2021-es év középpontjában egyértelműen a megfelelő szelekciós stratégia kiépítése áll majd, ami azért meglehetősen új élmény a fejvadászoknak, toborzóknak az elmúlt tíz év „fogjuk meg, akit csak tudunk” élménye után.